Maslow

Hallottatok már a Maslow piramisról? Mondhatnám szükséglethierarchiának is. Ez a piramis Abraham Maslow szükségletelmélete, ami a jelen korunk motiváció kutatásának alaptétele. Gondolom, egyetértetek, ha azt mondom, hogy a szükségleteink motiválnak minket. De mik a szükségletek? Nem kellenek a tudományos meghatározások. Csak a józan eszünket használjuk. Én így ezt kaptam: A szükséglet hiányérzet, ami valamire ösztönöz. 

Na, nézzük meg miből áll a piramis, aztán elmondom mi a célom vele. A fenti képen Ti hét féle bontást láttok. De, én öt felé fogom csoportosítani őket. Ugye azt senkinek nem kell mondanom, hogy a piramisnak az a lényege, hogy minden egymásra épül! Tehát egyik tényező se valósulhat meg, az alatta levő nélkül. A piramisunk alapja a pirossal jelzett, Fiziológiai, vagy egyszerűbben Biológiai szükségletek (minden fontosabb példa oda van írva, nem kell feltüntetnem semmit). Ezt követi narancssárgával a Biztonság, majd citromsárgával a Szeretet. A következő három csoport, az Elismerés, Kognitív és Esztétikai szükségleteket összefoglalhatjuk egy szóban, Önbecsülés. Ha mindezen feltételek teljesültek, jöhet a „végső beteljesedés”, az Önmegvalósítás. 

Mikor először hallottam, rávágtam, hogy ez nem igaz! Elhamarkodott döntés volt. Ahogy próbáltam rácáfolni az állításra, egyre valószínűbb volt, hogy rosszul látom a dolgokat. Most próbálom a lehető legegyszerűbb módon elmagyarázni. 

Ha tetszik, ha nem a biológiai ösztöneink hajtanak minket. Biztos Ti is voltatok már vele úgy, hogy semmire nem tudtatok koncentrálni, mert éhesek voltatok. Minél éhesebbek lettetek, annál ingerlékenyebbé és rosszkedvűvé váltatok. Aztán, amint jóllaktatok azzal együtt csillapodott a kedélyetek is, megnyugodtatok.

Hogy egy másik példát mondjak, más szintekre vonatkozólag. Hányszor vesztetek össze a szeretteitekkel, vagy szerelmetekkel, azért, hogy biztonságban tudjátok őket?! Hányszor szóltak, ránk a szüleink, hogy ha kényelmetlen, ha nem AKKOR IS bekapcsolod a biztonsági övet! Ugyan így, a kisgyerekekre is erősebben, sokszor agresszívan szólunk rá, ha veszély helyzetet érzünk, de csak azért, hogy biztosan eltántorítsuk őket. 

A céljainkat is nehéz úgy megvalósítani, ha mi magunk se hisszük el, hogy képesek vagyunk rá, ehhez pedig szükség van a megerősítésre, a tudásra, és megértésre.

Elméletileg, ez a normális szükséglethierarchia. Hogy miért hoztam ezt fel? Mert végig gondoltam az én piramisomat. Amiben a citromsárga szintig, minden tényező ki van elégítve. De az Önbecsülés szintjén elakadok. Olvashattátok már, hogy miért és nem is kívánom tovább ragozni. Viszont szerintem, ezen belül se kell minden feltételnek teljesülnie ahhoz, hogy elérjük az önmegvalósítást.

Nézzük, nálam miből építkezünk:

·       Mások elismerése.

·       Tudás, értés, megismerés.

·       Szimmetria, rend.

Ha tetszik, ha nem, mindenkinek szüksége van elismerésre, nem vagyok és nem is leszek álszerény. Amit jól csináltam, és sikerrel vittem véghez, azt igen is ismerjék el. Nem kell dicsőíteni, csak vegyék észre. Viszont ha nem veszik észre, én magamat fényezni nem fogom. Ez így helyes. 

Tudás. Mióta olvasni tudok, imádom a könyveket, és mondhatjuk azt, hogy ráneveltek az olvasásra. Ahogy felnőttem, fokozatosan kezdett érdekelni a tini regényeken kívüli világ, a történelem, pszichológia, filozófia, és mindenféle más humántudomány tárggyal kapcsolatos nyomtatvány. Soha nem volt elég elolvasnom egy könyvet, mindig értenem is kellet. Kicsikén sokat nyaggattam a szüleimet, hogy magyarázzák el ez, és ez miért, vagy hogyan van. Imádtam új dolgokat kipróbálni, megismerni vagy megtanulni. Sőt, a mai napig kihívok akárkit egy kerékcsere versenyre! Rengeteget tébláboltam az autószerelő műhelyben. Apa a mai napig engem kér meg, ha segítségre van szüksége. A villamos dolgokhoz is értek egy keveset, hűtő, mikró, és egyéb háztartási eszközök szerelése mellet is sokat asszisztáltam. Szóval, azt hiszem, mondhatjuk, hogy elég sokrétű az érdeklődési köröm.

Rend. A szerelés, általában felforduláshoz vezet! Még szerencse, hogy az anyai oldal igyekszik lányként nevelni minket. Így a folyamatosan áll a bál, ha kuplerájra érkezik haza édesanyám. A Rend az szent és sérthetetlen. Ha nincs tisztaság, hallgathatjuk a véget nem érő monológot, az állatok és emberek közti különbségről. Arról, hogy lányok vagyunk, és ha valaki ide bejön, rögtön véleményt alkot rólunk. (Mintha egyikünk is udvarlók sorát várakoztatná az ajtó előtt… de erre is megvan a válasz, miszerint: soha nem lehet tudni!)

Teljesen mindegy, ha a fél karomat éppen amputálják, nekem akkor is rendet és tisztaságot kell varázsolnom! Ez már rutinszerűen, mindennapos programmá vált.

Ezekből építkezek én. Mégis az önmegvalósításnak csak bizonyos részeit érem el. Aztán tudatosult! Elérni a bennünk rejlő lehetőségeket.

A lehetőség, egy folyton változó dolog. Minden nap felér egy önmegvalósítással. Ha a mai napon tettem valamit, magamért akkor már teljesítettem a napi feladatomat. Ha tettem valamit, mások jólléte érdekében, legyen az érzelmi vagy fizikai támogatás, akkor már túlteljesítettem a saját magammal szembeni elvárásokat. 

Dolgozok egy nyomdában, diákmunkásként. Tegnap a délutános műszak vége felé, este kilenc órakor megkérdezte tőlem egy ott dolgozó, hogy miért mosolygok? Azt válaszoltam, azért, hogy a többiek is mosolyogjanak! Erre felnevetett, és Ő is elmosolyodott.

Észrevettem, hogyha pozitívan állunk hozzá a dolgokhoz, akkor a környezetünkben lévő sok-sok negatív dolog, hirtelen elkezd átformálódni. Az önmegvalósítás, hozzáállás kérdése. Kell, hogy legyen egy alapja az önbecsülésünknek, de nem kell, hogy minden felsorolt tényező teljesüljön. Abból kell építkeznünk amink, van. Persze törekedhetünk minél több építőelem megszerzésére, de bőven elég az, ha pozitívan közelítjük meg a dolgokat. Ha elhisszük, hogy képesek vagyunk rá, (és bízunk a tudásunkban) bármit valóra válthatunk, az ésszerűség keretein belül. 

Kívánom nektek, hogy minden nap érjétek el az önmegvalósítást! Ha nem megy, akkor egy mosoly egyenes út lehet a célig!