Ítél

Emmával, Diával és Esztivel már találkozhattatok az előző bejegyzésekben. Viszont van nekem még egy nagyon különleges barátnőm, Szilvi. Ő azért olyan fontos számomra, mert megmutatta a kiutat a szakadékból, ha ő nincs, akkor most nem lennének mellettem a többiek se. Annak ellenére, hogy abban a bizonyos másfél évben jócskán elhanyagoltam (ahogy rajta kívül mindenki mást is, mert csak a kapcsolatnak éltem), amint beütött a baj, ő ott volt. Emlékszem arra az ominózus estére, amikor is a „menjünk, igyunk meg egy sört” mondatból szégyen, nem szégyen haza táncolás lett. Másnap megfogadtuk, hogy soha többet alkohol, és azt is, hogy ezentúl egy pasi miatt se fogjuk hanyagolni egymást, és többi barátunkat se. Az első ígéretet nem sikerült tartani, a másik betartásán pedig folyamatosan dolgozunk. Szóval, azzal az estével bezárólag abbahagytam mindenféle önsajnálatot, és a haza táncolás után, elkezdtem kimászni a gödörből.

A héten, az egyik kedvenc kávézómba voltunk a belvárosban. Éppen a turmixainkat ittuk, és közben megbeszéltük, hogy nem szívesen laknánk abban az épületben, amelyik lakásai pont az udvarra néznek. Hiába van a belváros szívében, ahonnét tíz perc sétával eljuthatnánk bárhová. Mert ettől függetlenül hatalmas kísértésnek lennénk kitéve, lejönnénk az udvarba, és rögtön egy tetováló szalon, cukrászda, kávézó, Fornetti pogácsás, a sétáló utcára kilépve pedig ott a Meki és még rengeteg más csábító hely. Egyszóval elkényelmesednénk, és azért nézzünk magunkba, és valljuk be, könnyebb nemet mondani úgy egy szelet tortára, ha nem azt látjuk, amikor kinézünk az erkély ablakon. Aztán hirtelen beütött egy kérdés.

- Szerinted miért van az, hogy az, aki érdekel, minket messziről elkerül, viszont azt, aki kezét-lábát töri, hogy észrevegyük, azt mi nem méltatjuk semmire.

- Ez az!

- Ilyen magasak az elvárásaink, csak azért mert valaki, nem felel meg nekünk valamiért, már le is írjuk? De ha ő lenne az, aki mindent megtesz értünk? 

- Amúgy szerintem igen, mármint ez megint ugyan az, hogy a tapasztalataidra alapozol, és akkor már az ismerős egyéniséget keresed, mert félsz a másiktól.

- Néha ribancnak érzem magam, mert tudom, hogy a Beninek semmi esélye, még ha az utolsó férfi lenne a földön, akkor se, mégis adom alá a lovat, mert jól esik, hogy érdeklek valakit.

- Meg ami a Balázzsal is van…

- A Balázs csak a barátom

- Igen? Ezt ő is tudja..?

- Tudja, az más kérdés, hogy elfogadja-e…

Mindig irigyeltem azokat, akik bevállalták. Bevállalták, hogy másfél fejjel magasabbak a fiúnál, vagy két évvel idősebbek. Azt mondják szerelmesek, akkor meg nem tökmindegy? Hát igen, papírforma szerint annak kéne lennie. Én viszont soha nem tudtam ezt megtenni. Nem egy példát tudok mondani arra, hogy kit miért utasítottam vissza. Volt olyan, akinél három hónappal idősebb voltam, volt, akinél csak eggyel. De a legtöbbször a magassággal szállok szembe. Meg se tudom számolni hány olyan srác volt, aki tökéletes lett volna, DE ha magassarkút húzok, máris öt centivel megelőzöm. Minden ilyen alkalommal felteszem anyukámnak a kérdést: - Szerinted? Mire ő rendszeresen ezt válaszolja: - Ha szerelmes vagy, olyan mindegy. Vagy még egyszerűbb, ne vegyél fel magassarkút. 

Mielőtt félre értenétek, nem hordok éjjel-nappal körömcipőket. Hétköznap tökéletesen elvagyok a kényelmes cipőimben. Viszont, ha alkalmam adódik rá, akkor egyértelmű, hogy dobok magamon tizennégy centit. Hogy miért? Talán mert jó pár évig táncolnom kellet bennük, és mert (fiúk) ha hiszitek, ha nem nagyon jó vádli edzés, nem utolsó sorban pedig szebb látványt nyújt. Szóval nem tudok lemondani róla, és kövezzetek meg, de szerintem igen is hülyén néz ki, amikor egy csaj magassarkúban szinte húzza maga után a fél fejjel alacsonyabb pasiját. Biztos ti is láttatok már ilyet. Aztán ki tudja. Egyszer, ha szerelmes leszek, lehet tényleg mindegy lesz. Eddig kettőből kétszer kifogtam a magasságot, de vele együtt a hűtlenséget is. Úgyhogy nem tudom célra vezető –e a továbbiakban is ezt az utat követnem. A legnehezebb minden csalódás után felállni, és tiszta lappal nyitni mások felé. Szóval a következő magas fiúm tiszta lappal indul, és nem fognak befolyásolni a múltbeli események. Vagy, akár megtehetném azt is, hogy körbenézek. Van olyan, nem is egy, akinek csak szólnom kéne és ugrana. De mégis találok kivetni valót mindegyikben. Az egyik két megyével odébb lakik, a másik habár magas, nem szerencsés arcberendezéssel lett megáldva. Amikor ilyeneket mondok mindig bűntudatom lesz,(most is, ahogy ezt írom) amiért ítélkezek mások felett, a magam javára. Aztán eszembe jut egy kedves barátommal folytatott beszélgetés, amikor is arról kérdeztem, hogy alakulnak a dolgai egy bizonyos lánnyal.

- Nagyon aranyos teremtés az biztos, jól érzem magam vele, csak hát…

- Csak mi?

- Kicsit teltebb, mint amit el tudnék képzelni magam mellet.

Hozzá teszem ez a srác XL-esnél kisebb ruhadarabot nem igazán hord, a leányzó pedig M-L között tengődik. Viszont kívülállóként igen is jól mutattak egymás mellet. De nem szóltam bele, nem az én gondom neki kell majd közölnie a rossz hírt előbb, vagy utóbb. Viszont ilyenkor én egy kicsit megnyugszom, hogy nem csak bennem vannak, előítélek a „pár választással” kapcsolatban. Amúgy nagyon érdekes számomra, hogy barátunknak szinte bárkit elfogadunk, akivel jól érezzük magunkat és hamar egy hullámhosszra kerülünk. Ellenben ha a szerelmet keressük, hatalmas elvárásokat állítunk fel. Mert olyan nincs, hogy nincsenek elvárásaink, ha így lenne, mindenki, aki ezt állítja, beleszeretne az első fiúba/lányba, aki szembe sétál vele. Akik azt mondják „Nekem nincsenek elvárásaim” azoknak is vannak, csak jóval kevesebb. Ennyi erővel én is mondhatom, hogy nincsenek nagy kritériumok, csak legyen magas az illető. Aha, de ha nem fog meg benne semmi, akkor lehet akár két méteres is, mert hidegen hagy. Tehát van az elképzelés, ami mellé még kell az a kis plusz is. Ami megmagyarázhatatlan módon oda vonz, és azt hiszem ez fontosabb. Ezt érezhetik azok, akiket a bejegyzés elején említettem. Ha megvan az a kisugárzás, az a plusz, amit mindig is kerestek akkor persze, hogy nem érdekli őket a kor vagy szintkülönbség. Egyszerűen örülnek annak, hogy boldogok, és ezt felvállalják, akár ilyen áron is. Én nagyon, tisztelem őket ezért. Azért mert bevállalják, azt, amit én nem mernék. De azt is tudom, hogy azért nem mert még nincs kiért…

GYELV

Szokatlan egy üzleti helyzetelemző analízist át ültetni a hétköznapi életbe. Még furcsább azért felállítani, hogy segítsen rávilágítani magánéletünk alakulására. Én most mégis megteszem. Minél több Marketing órán veszek részt, annál inkább biztos vagyok benne, hogy minden arról szól ki, mit, és hogyan tud eladni, prezentálni vagy birtokolni. Arról, hogy hogyan uraljuk magunkat, a környezetünket, miként alakítjuk kapcsolatainkat. Lehet, hogy világrengető hülyeségnek tűnik az üzleti példákra ráhúzni az általános vagy magánjellegű kapcsolatainkat, de mégis úgy gondolom így lesznek egyértelműek a dolgok. Mitől vagyok mindebbe ilyen biztos? Az üzleti életben kivétel nélkül mindig: „Az erősebb kutya baszik.”Azt hiszem, nem árultam el nagy titkot. De könyörgöm, nem igaz ugyan ez az élet bármely másik terültére? Hát dehogynem! 

Pontosan ezért (és azért mert szerintem remek példákat hoz) most felépítjük a GYELV- elvet az én és környezetem jelen eseményeire. 

De mielőtt elkezdjük, tisztázzuk is mi az a GYELV- elv.  Célja: hogy egy szervezet életében feltárja egy adott termékben, szolgáltatásban vagy folyamatban rejlő piaci lehetőségeket ez által segítse a menedzsmentet a döntéseik meghozatalában. Azaz a mi helyzetünkben, ha felállítjuk az elméletet, akkor az megmutatja nekünk, hogy az adott fiú (termék) milyen lehetőségeket nyújt számunkra (piac). Ezek a felvázolt lehetőségek később majd segítségül szolgálnak, ha döntésre kerül a sor. A GYELV- nek  két fő csoportja van. Belső és külső értékek. Mindkét értéket vizsgáljuk pozitív és negatív szempontok szerint is. Így a két fő csoport, két szélső értékét vizsgálva négy tényezőt kapunk. ( Na, milyen mondatot kerekítettem?) A belső érték negatív tényezője a Gyengeség, pozitív tényezője az Erősség. Míg a külső értékek pozitívja a Lehetőség, negatívja a Veszély. Ám ahhoz, hogy sikeresek legyünk nem csak a terméket, hanem magát a piacot is vizsgálnunk kell. Tehát nem csak a srácot vesézzük ki, hanem önmagunkat is. Igen is szigorúra kell venni feladatot, hogy később, ha összevetjük az „eredményeket”  ne egy elferdített képet lássunk. A legfontosabb talán az, hogy bármennyire is az illető hatása alá kerültünk, nem szabad elfogult módon jegyzetelgetni az oszlopokba. Ha úgy érezzük, hogy a rózsaszín felhők már elborítják a fejünket, inkább kérjünk meg egy kívülálló személyt, aki realitás talaján mozog ez ügyben.  Ezért én most nem is a saját, hanem inkább Emma barátnőm és „Dávid”  GYELV- ét állítom fel. Őt pedig megkértem rá, hogy csinálja meg az enyémet és „Andrisét”. Fontos a két személyt csak belső értékeik alapján rendezzük, hiszen a külső értékek az ő kapcsolatukat mutatják meg. Úgy ahogy az eladás mutatja meg a termék és piac kapcsolatát.

Emma belső értékei: 

Negatív- Gyengeség: önbizalom hiány

Pozitív- Erősség: bátor, kiáll magáért, kitartó, türelmes, kedves

„Dávid” belső értékei:

Negatív- Gyengeség: döntésképtelen, kétértelmű jeleket küld, bizonytalan

Pozitív- Erősség: önzetlen, segítő kész, hűséges

„Dávid” és Emma külső értékei:

Pozitív- Lehetőség: Ha megvan a kölcsönös bizalom ez egy nagyon jól működő kapcsolat lehet, mindketten profitálnának belőle. De ehhez meg kell történnie az első lépésnek, a terméknek be kell vennie a piacot, mert a nélkül nem jöhet létre eladás.

Negatív- Veszély: Ha az előző lépés nem valósul meg, mert nem jön létre a két fél közötti kommunikáció, akkor veszett az ügy. Vagy Emmának kéne összeszedni az önbizalmát, és rákérdezni az egyébként 70%-ban egyértelműnek tűnő dolgokra. Vagy „Dávidnak” kell a sarkára állnia ér kertelés nélkül kiböknie mit is szeretne elérni. 

(Szeretném leszögezni, hogy az Én és „Andris” közti elemzést, Emma írta, ez az ő véleménye, én elfogadtam, úgy ahogy ő is az enyémet róluk. Megbízunk egymás ítélő képességében, és elfogadjuk a másik őszinte véleményét, egyikünk se javított bele a másik munkájába. Ez a barátságunk titka.)

Flórabelső értékei: 

Negatív- Gyengeség: önfeláldozó

Pozitív- Erősség: őszinte, segítőkész, barátságos

„Andris” belső értékei:

Negatív- Gyengeség: lazaság

Pozitív- Erősség: humoros, közvetlen

„Andris” és Flóra külső értékei:

Pozitív- Lehetőség: Nálunk igen csak meg van a közös hullámhossz, ha mondhatjuk így. Remekül kijönnek egymással, szórakoztatják egymást, ha esetlegesen komolyabbra fordulna a dolog kettejük között akár egy nagyon harmonikus, laza, pörgős és kiegyensúlyozott kapcsolatuk lehetne.

Negatív- Veszély: Veszélyt talán bimbózó kapcsolatukra pont „Andris” felől az a fajta lazaság jelenthet, amit képvisel. Mint tudjuk nem egy nő fordult meg már nála, így félő, hogy nem becsülné azt a kincset, ami épp az orra előtt van, de lehetséges, hogy Flórának is ki kellene egy kicsit nyílnia és közölni vele, valójában ő mit is vár ettől a kapcsolattól?

Itt kezdődik a probléma, ugyan is nekünk, lányoknak (mint piac) kéne befogadni a fiúkat, (mint termék). Persze, csak akkor, ha az ígért feltételek teljesülnek, és profitot termelünk. Az már a mi felelősségünk, hogy merjünk-e vállalni egy ismeretlen- a piacunk számára kétesélyes- terméket. Döntésünket, persze befolyásolják a külső tényezők, a reklám, a saját vagy környezetünk tapasztalatai és persze az ígértek. De vajon megéri? Hány kapcsolat ment már tönkre azért, mert az előzőleg felállított szabályok nem voltak működőképesek? Hány termék húzta már le egy adott piac profit termelését?  Mert szép az, amit megígérnek, és amit hiszünk. De nagyon jól tudjuk, hogy ez a gyakorlatban teljesen máshogy működik. Hiába sugallom azt a piac felé, hogy ez a termék sikeres lesz, nem fog csalósát vagy hiányt okozni, ha a megcélzott közönség mégse úgy reagál rá, ahogy azt előzőleg megítélték. Hiába mondom azt akárkinek, hogy az adott feltételekkel ez egy működő képes kapcsolat lenne, ha a vásárlás befejezése után megváltoznak a feltétek. Nem tudhatjuk, mit hoz a jövő, és mibe érdemes befektetnünk. Lehet, hogy az elutasítással életünk legnagyobb lehetőségét mulasztjuk el, mind kereskedelmi mind párkapcsolati szempontból. Egy biztos, egyszer élünk, és nekünk egyelőre jobb helyzetünk van, mint a gazdasági piacnak. Ha egy termék a padlóra küld minket, mert nem teljesíti a feltételeket, akkor előbb vagy utóbb összeszedjük magunkat. De ha nem próbáljuk meg, és nem fordulunk felé bizalommal, akkor soha nem fogjuk megtudni mi történt, volna ha… Ezért mindenkinek azt mondom, merjetek kockáztatni. Ne várjátok meg amíg „a direkt marketing termékei” addig házalnak, amíg meg nem unják. Vagy ha nem tűnnek egyértelműnek a dolgok, kérdezzünk rá, hiszen jogunkban áll tudni, hogy mi hasznunk válik az adott termék megvásárlásából.  Nem muszáj mindig márka hűnek lenni, hiszen soha se tudhatjátok, hogy mennyi újdonságot, nyújthat egy új dolog. Mi rossz történhet belőle? Maximum, ha csalódás ér, azt mondod, kösz szépen jó volt egyszer, de többet nem kérek belőle…

Te megvennéd magad?

Bárki bármit mond, a külső igen is számít. Nem véletlenül van az, hogy szinte kivétel nélkül minden nőt megmozgat egy izmos férfi test, a markáns arcvonalak, vagy egy sármos borosta. Ugyan így a férfiak is vonzónak találják a kerek formákat, karcsú derekat. Mégis sokszor halljuk (legalábbis én sokszor szembesülök azzal), hogy:- Imádom, fantasztikus lány, de nem ő az ideálom. Mégis szeretem, mert volt valami, ami megfogott benne. De ugyan így a barátnőim és én is jártunk már. Legutóbb Leventével. Igazából azon kívül, hogy magas volt semmi nem stimmelt. Egyáltalán nem volt helyes, minden nap borotválkozott, szemüveget viselt, és a frizurája is öreges volt. A stílusáról ne is beszéljünk. Öt póló, farmer nadrág, fekete nadrág egy bőrkabát, és kimerítettük szekrénye tartalmát (ezt a problémát az együtt töltött idő során persze orvosoltam). De mégis volt valami a viselkedésében, a beszéd stílusában, ami akarva akaratlanul megfogott benne. Szerelmes lettem. Megesik sajnos. Szóval biztos nem csak én jártam már úgy, hogy valami okból kifolyólag olyan fiú vagy lány mellett kötöttünk ki, aki igazából nem is volt a zsánerünk. De mi alapján döntünk úgy, hogy valaki helyesnek vagy csinosnak számít? Mit kommunikálunk kifelé, hogy mi magunk vonzónak tűnjünk? Hogyan tudjuk (akármilyen csúnyán is hangzik) „eladni” magunkat? Sajnos, az a bizonyos első benyomás mindenféle képen a külsőségekre alapoz. Akár személyes találkozóról van szó, akár netes ismerkedésről, de még azok az elvetemültek is, akik telefonos társkeresőhöz folyamodnak, rögtön a méretekkel vagy egy kép küldésével kezdik. Vajon meddig lehet elmenni a figyelem felhívás határain belül úgy, hogy az egy olyan célszemélyt ragadjon meg, amilyet keresünk. Hiszen az ember önmagában akár anyaszült meztelenül is kommunikál magáról információkat. Ha öt férfit és öt nőt szembe állítok egymással, meg tudják mondani, mindenféle nehézség nélkül, hogy ki szimpatikus nekik. Csupán egymás alkatából, haj vagy szem színéből, ápoltságáról. Mikor ezt az alakot, becsomagoljuk ruhába, akkor már van rá lehetőségünk, hogy elfedjünk kisebb hibákat, hogy impozánsabb benyomást keltsünk. Ami a sebhelyek elfedésétől kezdve, tarthat, egy előnyösebb formát biztosít melltartón át a jó öreg hájfelfogó bugyiig. Itt már könnyedén játszhatunk, ha el szeretnénk fedni pár kiló súlyfelesleget, vagy csak ki akarjuk hangsúlyozni alakunkat a számunkra leg előnyösebb fazonú ruhákban. Fontos, hogy mindenki tisztába legyen az adottságaival, és elfogadja őket olyannak amilyenek. Vagy ha nincs, kibékülve velük változtathat rajta ésszerű keretek között. De ahhoz, hogy kellemes benyomást keltsünk, el kell fogadni, hogy egy XL-es méretet, hiába szorítunk egy L-es nadrágba, csak többet rontunk a helyzetünkön mintsem, hogy segítsünk vele. Egyrészt mi se fogjuk jól érezni magunkat, a szűkebb nadrágba. Másrészt, ha az ne adj, Isten elszakad, vagy azt a pár kiló felesleget, nem hogy leszorítja, hanem inkább felnyomja kis aranyos derék hurkáknak, akkor még kínosabb helyzetbe hozzunk saját magunkat.Így beláthatjuk mennyire felesleges a kívánt hatás érdekében, bevállalni a kényelmetlenséget. Viszont, ha megvan a megfelelő csomagolás,amiben jól is érezzük magunkat akkor kapásból foglalkozhatunk az anyagával. Ez ugyan olyan, fontos tényezője az „eladási” szempontoknak, mint a megfelelő fazon kiválasztása, és mivel most önmagunkat „áruljuk” különösebben oda kell figyelni mit és hova veszünk fel. Gondoljatok csak bele, parfümből se vennéd meg azt amelyiknek műanyag flakonja van. A  szolidan díszített üveg előbb megfog, mint egy túl csicsázott, színezett darab. Nagyobb valószínűséggel kelti fel az érdeklődésünket egy vissza fogott küllem, mint ha valaki mindent megmutat magából. Azt szokták mondani, hogy az embereket vásárlási szokásaik alapján jellemzi a márkahű szellem. Sajnos úgy veszem észre, ez a pár választásra is igaz. Vagyis mindig van valami, az aktuális partnerünkben, vagy kiszemeltünkben, ami egy kicsit hajaz az előtte lévőre. Legyen az hajszín, szemüveg, vagy egy azonos mozdulat. Pont Emma barátnőm van most hasonló helyzetbe. A kiszemeltje eddigi összes barátnője épp, hogy üti az egészséges testsúlyt, mind szőke hosszú hajú, és legalább 170cm magas. Viccesen rávágta, hogy legalább a szőke passzol! Az kell mondjam, az is valami. (Különben is Emma, honnan tudod, hogy nem Te leszel az a lány, aki amúgy nem a zsánere mégis oda meg vissza van tőled!) Megnézném én azt, hányan éltek olyan párkapcsolatban, hogy azt mondhatjátok a mai napig, hogy igen ez az a lány vagy srác, akit (a külsőségek szempontjai alapján) megálmodtam magamnak. Szerintem ez csak igen keveseknek adatik meg. Szóval, hogy visszatérjünk a lényeghez. Az, amit a külső megjelenésünkkel, kifelé kommunikálunk igen is fontos. Első benyomás alapján az minősít minket, hogy milyennek látnak mások, és hogy ezzel milyen hatást váltunk ki. Ennek ellenére ahhoz, hogy fent tudjuk tartani az érdeklődést, ezt a szintet tudni kell tartani. Mert nem csak önmagunknak, de az adott partnernek is csalódást okozhatunk azzal, ha az első pár találkozó után levetjük azt a stílust, ami a másik félnek kedvére való. Ezért kell arra oda figyelnünk, hogy az öltözködésünk is őszinte legyen. Így később nem érhet csalódás minket, semelyik oldalról, és nem hazudtoljuk meg a rólunk kialakult imidzset. A legfontosabb mégis az, hogy törekedjünk arra, hogy önmagunkat képviseljük a legjobb formánkban, és akkor márkahűek lehetünk saját magunkhoz. Különben is, melyikünk cserélne le egy megbízható márkát valamire, amit kevésbé ismer?! Hiszen, ami eddig nem okozott csalódást, az nagy valószínűséggel most se fog. Nem mindegy mennyit fektetünk be saját magunkba. Fontos, hogy megadjunk minden szükséges dolgoz ahhoz, hogy ne okozzunk csalódást se magunknak, se a partnerünknek. Az, hogy kinek mi a mérce, és meddig képes elmenni a célért, egyéni dolog, és döntés. Nem ránk tartozik, ha másnak ezek a szempontok kevésbé fontosak. Az a lényeg, hogy mi tisztában legyünk a(z) (külső)értékeinkkel, és tudjuk azokat annyit, és annyira hangsúlyozni egy adott helyzetben, hogy ne okozzunk magunknak csalódást.