GYELV

Szokatlan egy üzleti helyzetelemző analízist át ültetni a hétköznapi életbe. Még furcsább azért felállítani, hogy segítsen rávilágítani magánéletünk alakulására. Én most mégis megteszem. Minél több Marketing órán veszek részt, annál inkább biztos vagyok benne, hogy minden arról szól ki, mit, és hogyan tud eladni, prezentálni vagy birtokolni. Arról, hogy hogyan uraljuk magunkat, a környezetünket, miként alakítjuk kapcsolatainkat. Lehet, hogy világrengető hülyeségnek tűnik az üzleti példákra ráhúzni az általános vagy magánjellegű kapcsolatainkat, de mégis úgy gondolom így lesznek egyértelműek a dolgok. Mitől vagyok mindebbe ilyen biztos? Az üzleti életben kivétel nélkül mindig: „Az erősebb kutya baszik.”Azt hiszem, nem árultam el nagy titkot. De könyörgöm, nem igaz ugyan ez az élet bármely másik terültére? Hát dehogynem! 

Pontosan ezért (és azért mert szerintem remek példákat hoz) most felépítjük a GYELV- elvet az én és környezetem jelen eseményeire. 

De mielőtt elkezdjük, tisztázzuk is mi az a GYELV- elv.  Célja: hogy egy szervezet életében feltárja egy adott termékben, szolgáltatásban vagy folyamatban rejlő piaci lehetőségeket ez által segítse a menedzsmentet a döntéseik meghozatalában. Azaz a mi helyzetünkben, ha felállítjuk az elméletet, akkor az megmutatja nekünk, hogy az adott fiú (termék) milyen lehetőségeket nyújt számunkra (piac). Ezek a felvázolt lehetőségek később majd segítségül szolgálnak, ha döntésre kerül a sor. A GYELV- nek  két fő csoportja van. Belső és külső értékek. Mindkét értéket vizsgáljuk pozitív és negatív szempontok szerint is. Így a két fő csoport, két szélső értékét vizsgálva négy tényezőt kapunk. ( Na, milyen mondatot kerekítettem?) A belső érték negatív tényezője a Gyengeség, pozitív tényezője az Erősség. Míg a külső értékek pozitívja a Lehetőség, negatívja a Veszély. Ám ahhoz, hogy sikeresek legyünk nem csak a terméket, hanem magát a piacot is vizsgálnunk kell. Tehát nem csak a srácot vesézzük ki, hanem önmagunkat is. Igen is szigorúra kell venni feladatot, hogy később, ha összevetjük az „eredményeket”  ne egy elferdített képet lássunk. A legfontosabb talán az, hogy bármennyire is az illető hatása alá kerültünk, nem szabad elfogult módon jegyzetelgetni az oszlopokba. Ha úgy érezzük, hogy a rózsaszín felhők már elborítják a fejünket, inkább kérjünk meg egy kívülálló személyt, aki realitás talaján mozog ez ügyben.  Ezért én most nem is a saját, hanem inkább Emma barátnőm és „Dávid”  GYELV- ét állítom fel. Őt pedig megkértem rá, hogy csinálja meg az enyémet és „Andrisét”. Fontos a két személyt csak belső értékeik alapján rendezzük, hiszen a külső értékek az ő kapcsolatukat mutatják meg. Úgy ahogy az eladás mutatja meg a termék és piac kapcsolatát.

Emma belső értékei: 

Negatív- Gyengeség: önbizalom hiány

Pozitív- Erősség: bátor, kiáll magáért, kitartó, türelmes, kedves

„Dávid” belső értékei:

Negatív- Gyengeség: döntésképtelen, kétértelmű jeleket küld, bizonytalan

Pozitív- Erősség: önzetlen, segítő kész, hűséges

„Dávid” és Emma külső értékei:

Pozitív- Lehetőség: Ha megvan a kölcsönös bizalom ez egy nagyon jól működő kapcsolat lehet, mindketten profitálnának belőle. De ehhez meg kell történnie az első lépésnek, a terméknek be kell vennie a piacot, mert a nélkül nem jöhet létre eladás.

Negatív- Veszély: Ha az előző lépés nem valósul meg, mert nem jön létre a két fél közötti kommunikáció, akkor veszett az ügy. Vagy Emmának kéne összeszedni az önbizalmát, és rákérdezni az egyébként 70%-ban egyértelműnek tűnő dolgokra. Vagy „Dávidnak” kell a sarkára állnia ér kertelés nélkül kiböknie mit is szeretne elérni. 

(Szeretném leszögezni, hogy az Én és „Andris” közti elemzést, Emma írta, ez az ő véleménye, én elfogadtam, úgy ahogy ő is az enyémet róluk. Megbízunk egymás ítélő képességében, és elfogadjuk a másik őszinte véleményét, egyikünk se javított bele a másik munkájába. Ez a barátságunk titka.)

Flórabelső értékei: 

Negatív- Gyengeség: önfeláldozó

Pozitív- Erősség: őszinte, segítőkész, barátságos

„Andris” belső értékei:

Negatív- Gyengeség: lazaság

Pozitív- Erősség: humoros, közvetlen

„Andris” és Flóra külső értékei:

Pozitív- Lehetőség: Nálunk igen csak meg van a közös hullámhossz, ha mondhatjuk így. Remekül kijönnek egymással, szórakoztatják egymást, ha esetlegesen komolyabbra fordulna a dolog kettejük között akár egy nagyon harmonikus, laza, pörgős és kiegyensúlyozott kapcsolatuk lehetne.

Negatív- Veszély: Veszélyt talán bimbózó kapcsolatukra pont „Andris” felől az a fajta lazaság jelenthet, amit képvisel. Mint tudjuk nem egy nő fordult meg már nála, így félő, hogy nem becsülné azt a kincset, ami épp az orra előtt van, de lehetséges, hogy Flórának is ki kellene egy kicsit nyílnia és közölni vele, valójában ő mit is vár ettől a kapcsolattól?

Itt kezdődik a probléma, ugyan is nekünk, lányoknak (mint piac) kéne befogadni a fiúkat, (mint termék). Persze, csak akkor, ha az ígért feltételek teljesülnek, és profitot termelünk. Az már a mi felelősségünk, hogy merjünk-e vállalni egy ismeretlen- a piacunk számára kétesélyes- terméket. Döntésünket, persze befolyásolják a külső tényezők, a reklám, a saját vagy környezetünk tapasztalatai és persze az ígértek. De vajon megéri? Hány kapcsolat ment már tönkre azért, mert az előzőleg felállított szabályok nem voltak működőképesek? Hány termék húzta már le egy adott piac profit termelését?  Mert szép az, amit megígérnek, és amit hiszünk. De nagyon jól tudjuk, hogy ez a gyakorlatban teljesen máshogy működik. Hiába sugallom azt a piac felé, hogy ez a termék sikeres lesz, nem fog csalósát vagy hiányt okozni, ha a megcélzott közönség mégse úgy reagál rá, ahogy azt előzőleg megítélték. Hiába mondom azt akárkinek, hogy az adott feltételekkel ez egy működő képes kapcsolat lenne, ha a vásárlás befejezése után megváltoznak a feltétek. Nem tudhatjuk, mit hoz a jövő, és mibe érdemes befektetnünk. Lehet, hogy az elutasítással életünk legnagyobb lehetőségét mulasztjuk el, mind kereskedelmi mind párkapcsolati szempontból. Egy biztos, egyszer élünk, és nekünk egyelőre jobb helyzetünk van, mint a gazdasági piacnak. Ha egy termék a padlóra küld minket, mert nem teljesíti a feltételeket, akkor előbb vagy utóbb összeszedjük magunkat. De ha nem próbáljuk meg, és nem fordulunk felé bizalommal, akkor soha nem fogjuk megtudni mi történt, volna ha… Ezért mindenkinek azt mondom, merjetek kockáztatni. Ne várjátok meg amíg „a direkt marketing termékei” addig házalnak, amíg meg nem unják. Vagy ha nem tűnnek egyértelműnek a dolgok, kérdezzünk rá, hiszen jogunkban áll tudni, hogy mi hasznunk válik az adott termék megvásárlásából.  Nem muszáj mindig márka hűnek lenni, hiszen soha se tudhatjátok, hogy mennyi újdonságot, nyújthat egy új dolog. Mi rossz történhet belőle? Maximum, ha csalódás ér, azt mondod, kösz szépen jó volt egyszer, de többet nem kérek belőle…

Te megvennéd magad?

Bárki bármit mond, a külső igen is számít. Nem véletlenül van az, hogy szinte kivétel nélkül minden nőt megmozgat egy izmos férfi test, a markáns arcvonalak, vagy egy sármos borosta. Ugyan így a férfiak is vonzónak találják a kerek formákat, karcsú derekat. Mégis sokszor halljuk (legalábbis én sokszor szembesülök azzal), hogy:- Imádom, fantasztikus lány, de nem ő az ideálom. Mégis szeretem, mert volt valami, ami megfogott benne. De ugyan így a barátnőim és én is jártunk már. Legutóbb Leventével. Igazából azon kívül, hogy magas volt semmi nem stimmelt. Egyáltalán nem volt helyes, minden nap borotválkozott, szemüveget viselt, és a frizurája is öreges volt. A stílusáról ne is beszéljünk. Öt póló, farmer nadrág, fekete nadrág egy bőrkabát, és kimerítettük szekrénye tartalmát (ezt a problémát az együtt töltött idő során persze orvosoltam). De mégis volt valami a viselkedésében, a beszéd stílusában, ami akarva akaratlanul megfogott benne. Szerelmes lettem. Megesik sajnos. Szóval biztos nem csak én jártam már úgy, hogy valami okból kifolyólag olyan fiú vagy lány mellett kötöttünk ki, aki igazából nem is volt a zsánerünk. De mi alapján döntünk úgy, hogy valaki helyesnek vagy csinosnak számít? Mit kommunikálunk kifelé, hogy mi magunk vonzónak tűnjünk? Hogyan tudjuk (akármilyen csúnyán is hangzik) „eladni” magunkat? Sajnos, az a bizonyos első benyomás mindenféle képen a külsőségekre alapoz. Akár személyes találkozóról van szó, akár netes ismerkedésről, de még azok az elvetemültek is, akik telefonos társkeresőhöz folyamodnak, rögtön a méretekkel vagy egy kép küldésével kezdik. Vajon meddig lehet elmenni a figyelem felhívás határain belül úgy, hogy az egy olyan célszemélyt ragadjon meg, amilyet keresünk. Hiszen az ember önmagában akár anyaszült meztelenül is kommunikál magáról információkat. Ha öt férfit és öt nőt szembe állítok egymással, meg tudják mondani, mindenféle nehézség nélkül, hogy ki szimpatikus nekik. Csupán egymás alkatából, haj vagy szem színéből, ápoltságáról. Mikor ezt az alakot, becsomagoljuk ruhába, akkor már van rá lehetőségünk, hogy elfedjünk kisebb hibákat, hogy impozánsabb benyomást keltsünk. Ami a sebhelyek elfedésétől kezdve, tarthat, egy előnyösebb formát biztosít melltartón át a jó öreg hájfelfogó bugyiig. Itt már könnyedén játszhatunk, ha el szeretnénk fedni pár kiló súlyfelesleget, vagy csak ki akarjuk hangsúlyozni alakunkat a számunkra leg előnyösebb fazonú ruhákban. Fontos, hogy mindenki tisztába legyen az adottságaival, és elfogadja őket olyannak amilyenek. Vagy ha nincs, kibékülve velük változtathat rajta ésszerű keretek között. De ahhoz, hogy kellemes benyomást keltsünk, el kell fogadni, hogy egy XL-es méretet, hiába szorítunk egy L-es nadrágba, csak többet rontunk a helyzetünkön mintsem, hogy segítsünk vele. Egyrészt mi se fogjuk jól érezni magunkat, a szűkebb nadrágba. Másrészt, ha az ne adj, Isten elszakad, vagy azt a pár kiló felesleget, nem hogy leszorítja, hanem inkább felnyomja kis aranyos derék hurkáknak, akkor még kínosabb helyzetbe hozzunk saját magunkat.Így beláthatjuk mennyire felesleges a kívánt hatás érdekében, bevállalni a kényelmetlenséget. Viszont, ha megvan a megfelelő csomagolás,amiben jól is érezzük magunkat akkor kapásból foglalkozhatunk az anyagával. Ez ugyan olyan, fontos tényezője az „eladási” szempontoknak, mint a megfelelő fazon kiválasztása, és mivel most önmagunkat „áruljuk” különösebben oda kell figyelni mit és hova veszünk fel. Gondoljatok csak bele, parfümből se vennéd meg azt amelyiknek műanyag flakonja van. A  szolidan díszített üveg előbb megfog, mint egy túl csicsázott, színezett darab. Nagyobb valószínűséggel kelti fel az érdeklődésünket egy vissza fogott küllem, mint ha valaki mindent megmutat magából. Azt szokták mondani, hogy az embereket vásárlási szokásaik alapján jellemzi a márkahű szellem. Sajnos úgy veszem észre, ez a pár választásra is igaz. Vagyis mindig van valami, az aktuális partnerünkben, vagy kiszemeltünkben, ami egy kicsit hajaz az előtte lévőre. Legyen az hajszín, szemüveg, vagy egy azonos mozdulat. Pont Emma barátnőm van most hasonló helyzetbe. A kiszemeltje eddigi összes barátnője épp, hogy üti az egészséges testsúlyt, mind szőke hosszú hajú, és legalább 170cm magas. Viccesen rávágta, hogy legalább a szőke passzol! Az kell mondjam, az is valami. (Különben is Emma, honnan tudod, hogy nem Te leszel az a lány, aki amúgy nem a zsánere mégis oda meg vissza van tőled!) Megnézném én azt, hányan éltek olyan párkapcsolatban, hogy azt mondhatjátok a mai napig, hogy igen ez az a lány vagy srác, akit (a külsőségek szempontjai alapján) megálmodtam magamnak. Szerintem ez csak igen keveseknek adatik meg. Szóval, hogy visszatérjünk a lényeghez. Az, amit a külső megjelenésünkkel, kifelé kommunikálunk igen is fontos. Első benyomás alapján az minősít minket, hogy milyennek látnak mások, és hogy ezzel milyen hatást váltunk ki. Ennek ellenére ahhoz, hogy fent tudjuk tartani az érdeklődést, ezt a szintet tudni kell tartani. Mert nem csak önmagunknak, de az adott partnernek is csalódást okozhatunk azzal, ha az első pár találkozó után levetjük azt a stílust, ami a másik félnek kedvére való. Ezért kell arra oda figyelnünk, hogy az öltözködésünk is őszinte legyen. Így később nem érhet csalódás minket, semelyik oldalról, és nem hazudtoljuk meg a rólunk kialakult imidzset. A legfontosabb mégis az, hogy törekedjünk arra, hogy önmagunkat képviseljük a legjobb formánkban, és akkor márkahűek lehetünk saját magunkhoz. Különben is, melyikünk cserélne le egy megbízható márkát valamire, amit kevésbé ismer?! Hiszen, ami eddig nem okozott csalódást, az nagy valószínűséggel most se fog. Nem mindegy mennyit fektetünk be saját magunkba. Fontos, hogy megadjunk minden szükséges dolgoz ahhoz, hogy ne okozzunk csalódást se magunknak, se a partnerünknek. Az, hogy kinek mi a mérce, és meddig képes elmenni a célért, egyéni dolog, és döntés. Nem ránk tartozik, ha másnak ezek a szempontok kevésbé fontosak. Az a lényeg, hogy mi tisztában legyünk a(z) (külső)értékeinkkel, és tudjuk azokat annyit, és annyira hangsúlyozni egy adott helyzetben, hogy ne okozzunk magunknak csalódást.

Ma te vagy felül..!

A fent látható képet, egy sajtókapcsolatok órán kapta meg a csoportom feladatként. Nyilvánvaló, hogy egy reklámról van szó. A feladat az volt, döntsük el erről a képről, hogy engedélyezték a kihelyezését vagy sem. A kiscsoportban mindannyian megvizsgáltuk a képet, sok féle és fajta vélemény született, de mindegyikünk egyet értett abban, hogy mi átengednénk. Hiszen, a szereplők fel vannak öltözve,(csak maga a márka reklámozásáról szól a kép) és a hölgyemény, hiába van egy igen csak kiszolgáltatott helyzetbe beállítva, az mégsem olyan. Nincsenek széttárva a lábai, és nem is néz a fölé hajoló férfire, tehát nem mondhatjuk azt, hogy intim helyzetet ábrázolna, vagy ilyesmire célozna. Ez volt a véleményünk. Felőlünk nyugodt szívvel mehet. A fiataloknak úgyis kell egy-két szépen kidolgozott férfi test vagy lengén felöltözött tökéletesre retusált modell. A célközönségre biztos hat. Mikor ránk került a sor elő is vezettük a véleményünket, és az osztály minden egyes tagja, kivétel nélkül egyet értett velünk. A Tanár Úr kivárta, amíg lecsillapodik az örömünk, és közölte, hogy habár mi így gondoljuk a „nagyok” nem értettek ezzel egyet. A kép nem jutott át, a reklámszervezők rostáján, és tiltó listára kerül. Hogy miért? :

- Alárendelt helyzetben ábrázol egy női szereplőt.

- A férfiak, mint egy csoport vannak jelen a képen, és ez erős túlerőt hangsúlyoz, holott a való életben a női nem többsége „uralkodik”.

- Csoportos erőszakra utal.

- Kiszolgáltatottként mutatja be a nőt, akit a férfiak kedvük szerint használhatnak.

- Megalázó a nőkre nézve.

 Szerintem nem csak én lepődtem meg ezeken az állításokon. Rendben van azzal az állítással, hogy alárendelt szereplőnek van beállítva a nő szerintem, vitán kívül mindegyikünk egyet ért. De nem úgy van a természet rendjében, hogy az erősebb uralkodik a gyengébb felett? Persze feltehetjük a kérdést, mikor számít egy férfi erősebbnek a nőnél? Milyen szempontok alapján? Vizsgálhatjuk kapásból fizikálisan, szellemileg vagy érzelmileg a dolgokat. Teljesen mindegy, úgyis megoszlik a közvélemény. Az egyik csoport megsértődik, és szó szerint kikéri magának, ha a konyhába küldik, vagy nőként nem végezhet ugyan olyan fizikai terhelésből álló munkát, mint férfi társai. A másik fele kifejezetten élvezi. Szerencsétlen férfiak meg már teljesen meg vannak csavarodva. Nem tudhatják, kitől mire számítsanak. Csak remélhetik, hogy éppen nem egy feministába futnak bele, és az illem tudásukat nem úgy kezelik, mint egy támadást. Egy étterembe bele futottam egy ilyen esetbe: (Akik nem tudják, azokkal közlöm, hogy az illem és etikai kódex szerint, a hölgyeknek ajtót KELL nyitni, a lépcsőn előre KELL őket engedni, hogyha esetleg megbotlanak, elkaphassák őket. Viszont, étteremben és bármely más szórakozó helyen vagy pubban az uraknak kell „pofátlanul” elsőnek befáradni, hogy felmérhessék megfelelő-e a kiválasztott hely a hölgy kísérő számára. ) 

Nos, abban a szituációban a férfi ismerte az illemet, és benyitott a nő előtt az étterem ajtaján, de nem tárta ki az ajtót, hogy az utána jöhessen, hanem bement. Erre fel a nő berontott mellette, közölte, hogy neki nincs szüksége a férfi begyakorolt illedelmességére. Ő meg tud állni a saját lábán, ha arról, van szó, nem kell szédíteniük egymást és feleslegesen tisztelet tudóskodni. Ha kell, a továbbiakban böfögjön, fingjon, és ne csináljon, úgy mintha ez nem lenne az élet része, sőt a számlát is felezzék el.

Csak álltam az ajtóban és néztem, hogy mit művel ez az őrült?! Azért mindennek van határa. Ezek után meg csodálkozunk, hogy olyan pasival randizunk, aki nem fizeti ki a mozi jegyet, vagy azt várja, hogyha meghív valamire, akkor azt nekünk kutya kötelességünk „ledolgozni”. A legszörnyűbb az, hogy megint az idősebb generáció tesz keresztbe a fiatalabbnak. A majd én tudom, neked mi lesz jó, ne kövesd el azt a hibát, amit jó anyád. Vedd észre, hogy neki is csak arra kellesz, és különben is minden faszi egyforma, csak kihasználnak, és ott csalnak, meg ahol tudnak. Ja és a kedvencem, amit egyik ismerősöm édesanyja minden egyes látogatásom alkalmával újra és újra az eszembe vés: A nő a férfinak csak egy eszköz, ahogy a fogkefe öregszik és újra cseréled, úgy cserélnek le ők is téged. Hány lány hallgathat ilyen és még hasonló lelki fröccsöket, az idősebbek mellé nyúlásaiból? Persze, hogy minden srác egy utolsó aljas disznónak van kikiáltva. De mégis azért harcolunk, hogy egyenjogúként kezeljenek minket és ugyan azt megtehessük velük, amit ők tesznek velünk? Hol van ebbe a logika, és milyen célra vezet ez az egész? Férfinak kell lenni, hogy nő lehess? Mi van a szexszel? Hiszen ott dominál leginkább az alárendeltség. Ennek kicsit konkrétabban utána jártam. Gondoltam felteszem a kérdést a www.gyakorikerdesek.hu –n  de meg se kellet tennem már fent volt, több formában is. 

1.    A férfiak mennyire szeretik azt, ha a nő alárendelt szerepet játszik, elsősorban szexuális téren? Mennyire izgatja őket, ha a nőt szex közben megalázhatják, ki van nekik szolgáltatva? Ha úgymond a nők éreztetik velük, hogy uralkodhatnak felettük?

·       A férfiak általában szeretik betölteni, az erősebb jobb szerepet, de semmi értelmét nem látom a párom megalázásának. Én szeretkezni szoktam nem szexelni, abban nincs értelme a kiszolgáltatottságnak. Alárendelt szerepet minimum fizikai érelemben alkalmazok: ő van alul én felül.

·       Én szeretek irányítani és dominálni a nő felett, de nem alázok meg senkit, van egy határ (minden nőnél) amit nem lépek át.

·       Én szeretem, ha a pasi kimutatja a dominanciáját, mondjuk, a falhoz dönt. De alapvetően legyünk egyenrangúak az ágyban is! 

2.    Lányok szeretitek az alárendelt szex rabszolga szerepet az ágyban, vagy inkább irányítani szerettek, vagy csak a romantikus szeretkezés izgat?

·       Mindegy, hogy romantikus vagy vad, de mindenképpen legyünk egyenrangú felek. Taszít ez az alá-fölérendelős szerepjáték.

·       Szeretek néha irányítani, és úgy vettem észre ezt a srácok imádják!

·       Egyenrangúság nincs. Soha nem is volt. Vagy alá vagy fölé rendelés van. Az egyenrangúság egy ideig-óráig tartható dolog, aztán összeomlik.

Sok mindenre nem jutottam amint láthatjátok. Ez megint egy olyan dolog, amit mindenkinek magának kell eldöntenie. Ha megengeditek, én a saját oldalamra állok. De, hogy melyik az, az már az én titkom marad…